Hideg van még érzem meg látom
A söröm melegszik hagyom had várjon
ez ma már úgy is a sokadik lábnyom
ami tapos a lelkemen én meg csöndben kiállom
pedig sokan vannak mellettem
mégis úgy volna jó veled most ketten

jóestét mondanék lévén
este van ki is írták a tévén
csak nekem nem szólt senki
hogy egyedül lenni annyi
mint kenni falra ördögöt mikor
még jól pörgött a mókus kereke
egye a fene de mit tegyünk ellene
sok sör kellene meg minden hogy
legyen majd rend itt bent és
fíling fíl dö szánsájn közben a kátrány
szárad a tüdőre csöndben súgd
meg még mit vársz tőlem esetleg
imát valami újabb melódiát
elmondjam lesz olyan hogy kilát
az ember a ganéból összvissz
egy marékból jön majd az igazság
csak közbe a vigasság elmarad
vitassák az urak hogy jár nekünk
akik mindig csak magunk leszünk
csak könnyeket nyelünk és
fényképet lesünk régiket bár
ti még ezt is féltitek tőlünk
kérded zavar a fejembe kavar
hogy volt egy lány tavaly meg
még előtte évekig mások mind
lenyelik hogy inkább előbb mint
utóbb lesz helyemen másik utód
ne szarj be élvezi és az egészet
tetézi hogy szerinte jobb így
de nekem nem jobbít a helyzeten
hogy csendben csak leshetem
dejó nektek baze lesztek most
álompár én meg csak szánom kár
hogy ez maradt szívemen lakat
neked is ember gyerünk ne menj el
monddhát el egyszer legalább ezzel
segítesz magadon én meg hallgatom
hogy miért jut ilyen sors azoknak
kik soha nem hazudtak talán csak
maguknak egy hosszút nem aludtak
véreztek kamuztak hitték hogy kitart
még egy napig ricsajt akartak
végül mindent el kavartak de
a tanúság maradtak szokásos darabnak
színpadán életnek gyomrokat béleltek
sörrel töménnyel közhely volt
lényeg ők mindig csak félnek míg
a másik félnek ki elsétált mással
ragyog a nap az egész egy táncdal
én meg nézem s nem ütük pult
szélére ülök csak hátha kevesebben
látnak mikor elképzelem látlak
még egyszer...

(kezemben fegyver életem éltem
intenzív létem még most is féltem
egyetlen emlékem és pofozom képem
egyszer ébredek szépen semmit nem
kértem csak ezt)