Szemünkre ül valami
Régi tegnap büszke bája
Vállakon sok csendes
Emlék szürke szárnya
Az élet már csak ilyen
Minden percben változik
Az elmúlt néhány szép év
Most kamatostól távozik
Magával visz belőlünk
Egy mosolygós kis csókát
Lányok furcsa lehelletét
Szájuk puha csókját
Farzsebekben álmaink
De közben elmúltak az évek
És a legmakacsabb dolgok
Mégiscsak a tények
Csak bírjuk ki a telet
Meg persze vihart arat majd
Ki jókor veti el a szelet
A szemünk mégis csak csillog
S a lélek magának vinnyog
Már nem rémlik mitől is félek
Ez is öröm mégiscsak élek
’hinnye jó is ez tényleg!
Valami elveszett s oly régen nincs meg
Apáink Anyáink megannyi féltés
Szárnyak szabadon és ezernyi lépés
A sors az élet sok szaros kis kérdés
Ne félj…az egész csak félreértés
Zsebre rakunk mindent
az illatot, a fákat
konzerv szagú emlékeket
szebbnek gondolt mákat
a tüzek színét, hangodat
az első közös kortyot
egypohárból ami úgy
facsarta a gyomrot
Batyuban minden
Ne nézz már hátra
Arccal előre
S olvadsz már a tájba
Félmegoldás cigaretta
Felejtsd hát a gondot
20 év eltelt s mindez mire
Erre varrj hát gombot
Ígérj napot csillagot
Egy gangot régi nyárral
Fényt illatot hangot képet
Csókot régi lánnyal
LSD-t meg kokaint
Sok sok mocskos képet
Kifekszem az asztalon
És irigyek a székek
Ui.:
Mi van a szemekben
Ha az érzés már elszökött?
Mi fér a lelkekbe
És mi van az arc mögött?
