(bíró gábornak ajánlom)
Voltam már sokfelé
Ültem ott és álltam itt
És néztem koszos arcú emberek
Szégyellős szép álmait
Mentem ott és vártam itt
És néztem a fáradt arcú emberek
Bújni vágyó árnyait
De mentem éjjel is
Láttam hamuzót, poharat
És néha talán téged is
Leültünk s te meséltél
De valahogy másképp
Eltűnt belőlünk valami
Az úton arra hátrébb
Nyitott kapukat döngetünk
De nem ez a baj mondtad
Nincs odabent senki
És nincs amidtől foszthat
Űzöd a démonokat
Naphosszat szüntelen
Nyugtatni próbáltalak
Vigasztal a küzdelem
De egy ideje már
Nem nézel a szemekbe
Valami nagyon régen elromlott
Mindegy ki mit szeretne
Leléptek a többiek
Akik nem akarták kivárni
Míg a kapukat ledöntitek
A mellékutat kérték
És eladták magukat
Harminc ezüstpénzért
Hajnalodott már
Mire kiléptünk az utcára
Néztük a várost
És mellbevert a sodrása
Talán pont ennyi a lényeg
Maradunk kik voltunk
Kesergünk meg röhögünk
És csináljuk a dolgunk
És felderült az arcunk:
Az élet szépen csendben
Túl fog lépni rajtunk