kissé megfáradtnak látszott
az életbe belejátszott
mindig minden lében kanál
álattitűd mézesfonál

itt mindenki mindenkit ölelget
az egész mint valami rózsaszín álom
töltök még de igazából a reggelt várom
aztán ha kel a nap mindenki léphet
újabb csomagot cipel magában a lélek
nincs élet így senki sem élhet
a fékre nem léphet ha a húsig éget
ez fog meg téged a sorsot ne féljed
ennyi csak laza vagy látom minden
gondolatod előre vágom jajj milyen
egyszerű lenne ha mindez csak álom
de meg nem állom kérdezni hogy ma
mégis csak ennyi? ennyi volt lenni
késeket fenni zsebbe emléket tenni
lányokat lesni néha elmenni jóízűt enni
félsz látom, kérdezd magad barátom
héjj te ott bent ha kaparod magad
felkelsz szétnézel látod a falat megannyi
marad mind itt bent nekünk hát gyerünk
bontsuk ki legyünk mások és majd határok
ha nem lesznek ha szívet jó szót nem
kilóra vesznek ha vállunkra mosolyért
párat rávernek és talán engedik maradjunk
örökre egynek arcunkra kedvet ha ragaszt
öröm és fakaszt új forrást köbön de
todmit én akkor is szembeköpöm

eső után napfény jön
annyira várom
napfény után eső lesz
mindegy nem bánom

félelem lököm szép szemed töröm
össze ez öröm nekem más sincs
majd rám hints port
megértem kort majdnem semmit
jártatom a szám megér ennyit
nekem minden megvolt nézhetem újra
előttem van az Istennek útja vagy
inkább a hídja nekem sohasem
írnak vissza hát megyek egyedül
legbelül csendben hegedül a magány
ha menekül aztán meg kiterül bennem
és kiderül talán hogy miért kell mennem
tudod azt szeretem magamba ahogy
magamat szeretem a könnyet mosolyba
keverem és könnyedén nevetem ha
szembejön ebbe a hülye kedvbe az élet
sava borsa egy szóra se volna
érdemes én tudom magamat gyúrom
arra a napra mikor lesz rangja mindennek
az összes ihletnek ami nem szólt másnak
csak ennek a riherongy takony egy világnak
nézzétek és ha majd értéket láttok
szóljatok srácok én csak erre várok...