Köhögés ébreszt
rámszólnak hajnalban
cigarettafüstöt érzek
egy rejtett hajlamban
kissé még korán van
egy kis álom kellene
kávét kér és rágyújt
az üres szoba szelleme
újfent itt az alkalom
gondolkozni paplanban
a kelő nappal egyedül
szó tisztul az agyakban
nem is rossz egy darabig
a kávém jó erős
gyomorgörcsöt formál bennem
egy régi ismerős

illatokat érzel lógatod a lábad
csendben vesd majd falnak a hátad
az Istent szépen kérlelve áldjad
hagyja meg emlékét az utolsó nyárnak

lassan beindul minden
pólót veszek gitárt fogok
kávézaccot nézegetek
minden embert elátkozok
eszembe jut ötletszinten
kavarjuk fel az állagot
jajj hogy mindig elfelejtem
ez már régen más állapot
kávégőz és cigaretta
elrontott léptékek
szembenéztek magatokkal
ti sem ezt kértétek
a pénzed meg a számlák
a félreértések
haszonleső jóbarátok
szándékolt félrenézések

illatokat érzel lógatod a lábad
csendben vesd majd falnak a hátad
az Istent szépen kérlelve áldjad
hagyja meg emlékét az utolsó nyárnak

emlékezős életérzés
lányok egy erkélyen
dobozokba dugdostam el
minden emlékem
a lejtőn meg a lendülettel
ha kell majd, hogy állsz meg
leköpködted mindenkid
hát most önmagadat váltsd meg
látom ám az arcodat
s mint fegyveren a markolat
mint fák törzsén a karcolat
csak te hallod a hangomat
hijj azért emlékszel cimbora
az élet mégis csak egy iskola
és együtt járjuk már annyi év óta
és mindig volt idő néhány jó szóra

illatokat érzel lógatod a lábad
csendben vesd majd falnak a hátad
az Istent szépen kérlelve áldjad
hagyja meg emlékét az utolsó nyárnak