Úgy akartam kezdeni ezt a mait, hogy olyan kis vicces irónikus legyen, aztán érdeklődés hiányában végülis elnapoltam, amugy is a gyomrom forog mikor megmondom a frankót.

És rájöttem, hogy nekem ez a blogolás sem fekszik (így szimplán 1 nap alatt sikerült mindezt kiokoskodnom), talán velem van a probléma, hogy antiszociállissá válok minden egyes alkalommal mikor a szájbertérben kell műmájerkedni, isten tudja van valami fóbiám ezektől a trendi dolgoktól, bár ha rám nézel meg nem mondanád.Mert ugyebár mi is ez, valami naplóféle vagy hasonló, hát nálam már ez mint tény is veri a biztosítékot, hogy vannak emberek, akik tényleg írnak ilyet, ráadásul vmi nagyközönség félének teregetik a szennyest, meg értekeznek magukról, meg a kutyasz*ros kis világukban bekövetkező mindenféle változásokról, kész röhej komolyan.És érted, ezek így készülnek erre egész nap és este a jóbanrosszbanmegatalálkozások (asszem ilyenek vannak:) között írnak egy oldalot.Könyörgöm kinek?

Én őszintén nem is értem miért van ennek ekkora divatja, a halál nem kíváncsi másnak a csak rá tartozó dolgaira, a mindennapjaira meg főleg nem (és most figyelem diszkréten beszólok), de leginkább azokat nem értem akik napi szinten olvasgatják a másét, te joisten én személy szerint ki tudom tölteni az életemet eléggé ahhoz, hogy ne kelljen máséban lubickolnom.De nincs megállás.Blogol mindenki.Ott van például a "Feri".A nemzet megmentője, a harmadik honalapító, na az is minden nap megírja a szíve baját, de szorosan a nyomában a másik nemzetmentő a Viktor is, annak a PRosai meg vidokkal bombázzák a nagyérdeműt.Hát az egyszerű polgár merészelne kimaradni ilyenből?Gyerekek...az illúzió, a nép ópiuma.Egészségetekre.

Úgyhogy ez a kis játszóház, ahova én a saját tyúksz*aros kis mindennapjaim benyomásainak hatására produkálom magam(jéé jellemző, hogy negatív jelzőként a mindenféle állatfajtákat mixelek össze a sz*r szócskával, ejjdekreatív ez a ferkó), sajnos nem szolgál infoval kis életem érzelmi, szexuális, és egyéb aspektusairól sem.Ezért is szűrű ez a székfoglaló itten a semmiben, mert ez a blog javarészt az én egom viháncolásából született filozofálások, dalok, versek és egyéb finomságok gyűjtőhelye lesz, ami nyilván igen nagymértékben szűkíti majd a hallgatóságot, de ez nem is baj, nem várom én senkitől, hogy szórakoztatva érezze itten magát, az se baj, ha legfeljebb 2-3 ember néz majd be ide mindennapi okosságokért.

Egyelőre ennyi, majd fejtem még.