mondogasd:
Tudom hinni kellene
Elfogadni illene
Határok hatások leások
Mélyre most azonnal ha lépek
Lélek mélyre embert mérek
És kikerüllek magamban téged
Pedig te nem is kérted
De azt se, hogy mégse
Menjek már el melletted
Pedig különben is kelletted
Magadat nekem bennem
Emberemre találtunk ketten
Menjek maradjak legyek embere
Haragnak de tagadnak a hormonok
Melletted sohasem horkolok
Lélekfonál csak mit horgolok
Közben magam elé mormogok
De még most itt állok
Magamnak képzelek világot
Szebbet csinosat egyet
Rímesre szedem a kedvet
Pedig nem is volt érzed
Még az illatod ugye nem
Bezzeg én eltettem
Bennem jobb kedvű lettem
Minden reggel mannát ettem
Emléket vettem a polcról
Leporolni gyorsan a holtról
A tóról készült fényképes lenyomat
Lelkemben ott maradt csak
Nézem ott a kézben rá tekert
Orvosi gézben csöpögős mézen
Állt és csúszott a pillanat
Kértem de nem maradt értem
De hogy a holnapot megérem
Imákba nem mérem a szerencsét éppen
És hogy miért kétlem a jólétbe
Burkolt gondolat elmémbe
Választ nyög ködöt köp
Vagy csak lök előrébb egyel
Az élet nap mint nap tesztel
Gyerünk ne csak nézd vedd el
De jó mélyre tedd el
És várd hogy holnap reggel
Lesz miért kelni melletted
Vagy egyedül sem mindegy
Hogy kint egy csók vagy csak intett
A lány tegnap délután az utcán
Nézett furcsán hát még én
aki mióta várlak tanulsága légy a világnak
hogy virágnak lenni mezőn
kívánlak és kibírom kivárlak
míg jössz vársz mész égsz a napon
dologban vakon zsebemben vagyon
gyere sírjunk kegyetlen
az egyetlen Isten feje is
fedetlen emeltem kalapot neki
kérleltem legyen okkal életem
ne szórakozzon énvelem aztán
maradt végtelen távol kacsintott
a Lucifer kéjesen most suttog
és nem agyal a lényegen...
