Minden nap így indul
felkelek csöndben
semmihez sincs kedvem
elbújnék a ködben
Mi mindig így kelünk
a lélek csak egy felcser
nincs hangulata élni
viszketve ég valami sebhely
pofonok jönnek mindegy
hogy dühtől vagy magánytól
megváltás nem lesz
a féldecis pohárból
giccsesen bújik bennem
minden mit adtál
egész éjjel fejtem
végül miért nem maradtál
de csak neked szól
választ sose várva
minden egyes mondatom
csak a lényeget látva

nincs meg már semmi
mi régen áthatott
de 2 palack borba folytva
néha láthatod
szemedben fürdök
lelkemen lábnyomod

csak egy mondat
ez kéne nekem tőled
hangod kisérjen hogy
kardomba dőljek
mindennap menni kell
hivatkozhatok hitemre
de újra és újra pakolsz
nyomokat a szívemre
És ha kinézek az ablakon
az idő is nekem játszik
esőcseppek gyűlnek de
az üvegen a lényed látszik
Aztán majd jönnek újak
de valami marad
néha még így van
belém égetted magad

nincs meg már semmi
mi régen áthatott
de 2 palack borba folytva
néha láthatod
szemedben fürdök
lelkemen lábnyomod

mondhatni mindent látok
hol az emberből ember
szavaim ellened érted
öngyilkos fegyver
minden szó és mosoly
titokban rólad
neked szólok mindig
mindegy a holnap
én is tudom jobb volna
kimosni mint egy foltot
eldobni mit magammal hordok
hogy minden soromba
üzenetet oltok
nekem jó jöjjön a holtpont
még egyszer egy estére
feküdj és tegyél
pontot a mesére

nincs meg már semmi
mi régen áthatott
de 2 palack borba folytva
néha láthatod
szemedben fürdök
lelkemen lábnyomod

egyik szemem sír
a másik csak néz
vár rád percenként
izzad egy kéz
és mindenütt kereslek
mindenhol várlak
úgy teszek mintha
semmi se bánthat
eltettem minden fényképet
már ritkábban rossz
az utat közted meg köztem
ellepte már a kosz
minden sor mindenkié
mégis személyre szól
ez még motivál
csináljam jól
egyedül fekszem
ébren vár minden reggel
de itt leszek megvárlak
...tiszta fejjel

nincs meg már semmi
mi régen áthatott
de 2 palack borba folytva
néha láthatod
szemedben fürdök
lelkemen lábnyomod