S mert onnan magasról,
Hol ti mindannyian ültök
Oly tiszta és fenséges az egész.
Minek okán te ily határozott
Fitymálással szórhatod utolsó keneted
Erre az öntudatra ébred
Fogyatkozó fogyasztókkal
Töltött raklap rengetegre.
És mindezt elégedett mosollyal
Honorálod önnön tükröd előtt
Valahol az Isten háta mögé bújt
Önmagadban, akárcsak Vorosilov
Ha éppen elvérzett egy hadtest anno.
Hogy egy fentebb stíl nevében
Ugrálsz valami magadnak kreált
ranglétrán felfelé még csak csak
rendben volna persze beszélhetnénk erről is.
De legnagyobb problémánk mind között
Hogy ugyanabban a szarban ülünk barátom
S, hogy romantikus, lassú nyugalommal
igyekszünk is megfulladni benne.
Különbség, hogy én mindezt
olcsó cigarettafüstbe burkolt
röhejjel nyugtázom itten napra nap
míg te hexameterbe fonva motyogsz
a semmibe mindenséget nagyjából.
Mindez nagyszerű, s predesztinál
Hogy magasan ülhess, s velem
Albérletáraknál többről ne ragadtasd
Magad, de így a végére azért
Megsúgom neked, hogy a barokkos
Körmondat és hármas hasonlat
Párosodása köddel és ütemmel
Sajnos nem elég, hogy megúszd mindezt.