mondogasd:
Holnaptól más lesz
Az élet meg rátesz még egy lapáttal
S borít be kabáttal mint nappal
Ha korán hal a jókedv bennem
De a félelmet helyre tettem
Tini lányok rontják a kedvem
Aztán meg szidnak engem
Hogy bátorságot vettem szólni
Ellene emósnak lenni kellene
Mert akarják nagyon az szent
Mint a szemükre kent festék
Ott fent a neten lesték el valami
Divatos újabban kapatos szépfiú
Játszott a képernyőn a kis hiú
Azok meg pisálnak alá maguknak
Érzik boldogok tényleg nem kamuznak
És apjuknak is szólnak be nagyot
Az anyjuk meg hívja a papot mikor látja
Milyen dresszbe mennek iskolába
Az meg fosik mert a padtársa
Melle nagyobb mint amit ő kapott
15 évesen én meg nézem és
Röhögök hevesen kár h kevesen
Vannak így tudod hasonlít ez
mikor olyan groteszk a helyzet
Hogy inkább nem is szólok
Nézem az ólmot mint raktak
Nyakukba súlynak az érzésnek újnak
Hogy világra gyúltak ők mint fákja
Az agyukban mégis sötét a lámpa
Milyen kár hogy neked meg nekem
Nem fáj már talán ha hétköznap
Találna rám a képed illatod hajad hullása
Bennem meg hulláma tart hetekig
Hamis tragikus komikus ha laikus
Szemléli rajtam mert én hagytam
Viseltem az élettől kaptam
Világfájós lelkület keresztet
De ereszthet persze nem teszi
Passzió őneki is minden nappal több
És jobb mikor belémköt sokadszor
Fülembe karattyol BMW kéne
Meg karambol koporsó aranyból
De álljunk meg rögtön hisz láttam
A lényeget elkiabáltam előre
Másztam a tetőre féltem mert éltem
Rettentő tény ha nincs fény érted baba
Örök éjszaka vegyül a vér szaga
De nem hallik már szava vízben
Vált valóra én meg csak álltam és
Mint mondtam elkiabáltam
És bár rád hiába vártam újra
Meg újra ráztam meg a vállam
Lesz jövő szebb így álltam eleget
Láttam pedig még tollas a hátam
De állandó vágyban égek és bátran
Várom kerülje vállam körbe
Hangod és illatod üljön tükörbe
Ha szemembe nézett örömbe
Bújjon minden éjjel és egyben
Játsszuk el azt is most ketten
Hogy te nem bántasz engem
Én meg csak csendben tűröm
Hogy fél percig teljen rendben
Megy az egész itt a fejemben
De tudod mit mindegy is nekem
Hogy ütsz karmolsz vagy sikítasz
Színtelen színek közt rikítasz
Vagy szemembe szakítasz mindent
És kotyvasztasz nihilt itt bent
De gyere újra meg újra játsszuk el százszor
Hogy vagyunk a minden és kámfor
Módjára eltűnni nem nekünk divat
Mindegy is bárhogyan szivat
A képzeletbe képzelt élvezet hajsza
Eltűröm gyerünk homlokomra varrva
Mondom bazmeg jo így csak arra
Kérlek még egyszer maradj már karba
Tett kézzel karomban még kicsit halomban
Mint lélek mélyén kétségek talonban…
