czombi

mondogasd:

Add össze vedd el
Emeld meg egyel a tétet
Nem vétek ennyi évvel
Meg lével a hát mögött
Fénnyel ébredsz neked
Lehet a kedved magasztos
Ha nyomod a maszlagot
A pult mögé ér csattan
Az agyban valami pillanat
Alatt haladt el erkölcs
Kell is h feltölts az estére
Szivarral erkélyre állj ki
Az autód sem akármi
Utódod akárki mindegy
A fajtádból annyi mint egy
Rakat nekem a lelkemben lakat
Téglából falat közénk kamat
És egyebek kötik a fejedet
Ehhez a műmájer szájjáel
Kemény vagy legényem
Teljesen megértem h vagy
Király érzed ez neked kijár
Nekem csak gitár van Kurgyis
Kezéből úgy is minden más
Szólam ül kedvemre szótlan
Maradok mellette az ihletet
Elvette mert hallani vélem
Volt jobb szinte érzem
Lehelsz vállamra nem nő
Ki szárnyam ma itt fogsz
Az ágyamba ez jutott részemre
Turkálok pézembe néhány pár
Évembe mi mögöttem tudható
Aludni volna jó nem megy régen
Ideje tétlen nézem csak létem
Eskü nem értem ménem teszünk
Ellene jajj ilyenkor látni kellene
Arcomon fintort mit jókedve vágok
Asszonyt érzek és angyalokat szánok
Meg s húzom késre hosszúra őket
Én nem így kívántam nőket
Szajhásan riherongy had lássam
Mutasd meg tedd ki a seggük se
Semmi pénz meg rahedli kéne
Ezek meg méne kötnek üzletet
Bérbe magukat adják egy évre
S ki őszintét kérne sikoltva végre
Nézhet ki magából nem számít
Csak varázsolj műkörmöt estére
Alakíts nagyot s akkor már megérte
Feküdni vele estéről estére
Testéről mesélne mindenki hetekig
Csak szólni nem volt szemérme
Hogy az agyat csak remélte szegényke
hát ez számít ezeknek
Engem nem lepnek meg kérdés
Kér magának kérést meg válaszok
Kéne bújunk be prémbe a
Kánikulába mert meztelen feküdtünk
A sarki kukába (mi hülyék...)

mondogasd:

Nézd a képen ott vagyok
Még látszik, hogy ragyog
Szememben az értelemnek tűnő
Védtelen gondolat naivan
Lányokat álmodtam pariban
Voltan magammal gondoltam
Sokkal több minden lesz itten
Biztosan jó lesz ez itt benn
Olyan is volt, hogy hittem
Jaja emlékszem komolyan aszittem
Majd nem vág rajtam diszkrét
Véres foltot ma meg csak a sorsot
Anyázom eskü haverom ez lesz
A halálon túl ha majd lépkedsz
Tévedsz valami újba csöppentő útra
csak hogy legyen a túra
szórakoztató egyen szóra
mikor lépkedünk díszben hullunk
porba mert az mindig jobb ha orrba
rúgnak mi meg szidjuk az anyját
a sorsnak szegénynek adnánk
meg mindent neki kint bent
sem megy ez ma itt lent
minden nap más csak az
lenne változás ha mondhatnánk
nyomás arra jobbra kicsit visszább
és ott na
uhh de jó lesz

Lányokat álmokat kergető
Kárhozat tobzódik s lángokat
Lehel keblemre ezerrel tolja
És nem figyel csak nyomja
A gombot az agyba az meg
Legszívesebben halna és hagyna
A picsába mindenestül de ez jó
Így meg nem menekül ő sem
Szegényke szolidálok vele késbe
Dőlést imitálok neki hátha
Szebben mosolyog majd a világra
Egyemismeg hiába próbálom
Becsapni nem lehet miközbe
Eltemet a mindennapi agyvérszegény
Nihilből kovácsolt paróka
Ha húztuk fejünkre s néztük az óra
Mintha nem volna pontos de igazából
Ez nem is lenne fontos neked sem
Rongyos barátom magam is belátom
Nincs rendbe ez se és ma se lett
Jobb az élet egy fokkal pedig nem ártott vóna

Ecsém elhiszed milyen ma is
A kis hamis elém állt az is
Aki eddig nem mert volna
De szólna egyből holtra
Fehéredik serényen mikor
Érzem hogy bemértem és
Ütőtávon belülre kértem
Egy laza hellot meg egy üveg
Merlot még melléje aztán
Ő mesélte h ezt egyszer már
Megélte és egy kis reményt is
Csempészett a mesébe mint a
Fanka ha Kecskemét jön szóba
Szódát csapat a borba mondta
Már többször arcunkba tolta
Őszinte volt akár névnapra torta
A sok baráttól mert annyira szeretnek
És tudják nem eretnek dolog
Hogy miközben sietnek késsel
A tortára formát vágnak torkára
Ez van a sors elénk okádta
Mindezt itt kint edz nap mint nap
Melletünk mi meg csak nevettünk
Aztán rájöttünk nem pálya
Röhögni pofába éppen az övébe
De ezért már megérte még ha
Nyögjuk is azóta hogy jó szóra
Nem hallgattunk időben kellett volna
Én mondom nektek gyerekek ő mindig is tudta a nevetek

Már régóta nincs kihez sietnem
Az élet ilyen hobbi kietlen
Kegyetlen hagyta egyetlen fiát
Hallgassa naphosszat a melódiát
Mit ő játszott el hát most végre
Kérdezd meg ettél-e valaha
Akadt-e torkodon vagy csak akarna
Falat a jóból emelni olykor lenne
Kedvem és rögtön egyben ülnénk
Is ünnepet a lábam meg mért remeg
De lesz remek az összkép lesz hozzá
Násznép lány szép hány még
Mond meddig álmodunk ébren
unom már régen mint égen a csillagot
kerestem itt hagyott vétlen én eskü
nem kértem tényleg nem értem
nem baj…

mondogasd:

Holnaptól más lesz
Az élet meg rátesz még egy lapáttal
S borít be kabáttal mint nappal
Ha korán hal a jókedv bennem
De a félelmet helyre tettem
Tini lányok rontják a kedvem
Aztán meg szidnak engem
Hogy bátorságot vettem szólni
Ellene emósnak lenni kellene
Mert akarják nagyon az szent
Mint a szemükre kent festék
Ott fent a neten lesték el valami
Divatos újabban kapatos szépfiú
Játszott a képernyőn a kis hiú
Azok meg pisálnak alá maguknak
Érzik boldogok tényleg nem kamuznak
És apjuknak is szólnak be nagyot
Az anyjuk meg hívja a papot mikor látja
Milyen dresszbe mennek iskolába
Az meg fosik mert a padtársa
Melle nagyobb mint amit ő kapott
15 évesen én meg nézem és
Röhögök hevesen kár h kevesen
Vannak így tudod hasonlít ez
mikor olyan groteszk a helyzet
Hogy inkább nem is szólok
Nézem az ólmot mint raktak
Nyakukba súlynak az érzésnek újnak
Hogy világra gyúltak ők mint fákja
Az agyukban mégis sötét a lámpa
Milyen kár hogy neked meg nekem
Nem fáj már talán ha hétköznap
Találna rám a képed illatod hajad hullása
Bennem meg hulláma tart hetekig
Hamis tragikus komikus ha laikus
Szemléli rajtam mert én hagytam
Viseltem az élettől kaptam
Világfájós lelkület keresztet
De ereszthet persze nem teszi
Passzió őneki is minden nappal több
És jobb mikor belémköt sokadszor
Fülembe karattyol BMW kéne
Meg karambol koporsó aranyból
De álljunk meg rögtön hisz láttam
A lényeget elkiabáltam előre
Másztam a tetőre féltem mert éltem
Rettentő tény ha nincs fény érted baba
Örök éjszaka vegyül a vér szaga
De nem hallik már szava vízben
Vált valóra én meg csak álltam és
Mint mondtam elkiabáltam
És bár rád hiába vártam újra
Meg újra ráztam meg a vállam
Lesz jövő szebb így álltam eleget
Láttam pedig még tollas a hátam
De állandó vágyban égek és bátran
Várom kerülje vállam körbe
Hangod és illatod üljön tükörbe
Ha szemembe nézett örömbe
Bújjon minden éjjel és egyben
Játsszuk el azt is most ketten
Hogy te nem bántasz engem
Én meg csak csendben tűröm
Hogy fél percig teljen rendben
Megy az egész itt a fejemben
De tudod mit mindegy is nekem
Hogy ütsz karmolsz vagy sikítasz
Színtelen színek közt rikítasz
Vagy szemembe szakítasz mindent
És kotyvasztasz nihilt itt bent
De gyere újra meg újra játsszuk el százszor
Hogy vagyunk a minden és kámfor
Módjára eltűnni nem nekünk divat
Mindegy is bárhogyan szivat
A képzeletbe képzelt élvezet hajsza
Eltűröm gyerünk homlokomra varrva
Mondom bazmeg jo így csak arra
Kérlek még egyszer maradj már karba
Tett kézzel karomban még kicsit halomban
Mint lélek mélyén kétségek talonban…

Úgy akartam kezdeni ezt a mait, hogy olyan kis vicces irónikus legyen, aztán érdeklődés hiányában végülis elnapoltam, amugy is a gyomrom forog mikor megmondom a frankót.

És rájöttem, hogy nekem ez a blogolás sem fekszik (így szimplán 1 nap alatt sikerült mindezt kiokoskodnom), talán velem van a probléma, hogy antiszociállissá válok minden egyes alkalommal mikor a szájbertérben kell műmájerkedni, isten tudja van valami fóbiám ezektől a trendi dolgoktól, bár ha rám nézel meg nem mondanád.Mert ugyebár mi is ez, valami naplóféle vagy hasonló, hát nálam már ez mint tény is veri a biztosítékot, hogy vannak emberek, akik tényleg írnak ilyet, ráadásul vmi nagyközönség félének teregetik a szennyest, meg értekeznek magukról, meg a kutyasz*ros kis világukban bekövetkező mindenféle változásokról, kész röhej komolyan.És érted, ezek így készülnek erre egész nap és este a jóbanrosszbanmegatalálkozások (asszem ilyenek vannak:) között írnak egy oldalot.Könyörgöm kinek?

Én őszintén nem is értem miért van ennek ekkora divatja, a halál nem kíváncsi másnak a csak rá tartozó dolgaira, a mindennapjaira meg főleg nem (és most figyelem diszkréten beszólok), de leginkább azokat nem értem akik napi szinten olvasgatják a másét, te joisten én személy szerint ki tudom tölteni az életemet eléggé ahhoz, hogy ne kelljen máséban lubickolnom.De nincs megállás.Blogol mindenki.Ott van például a "Feri".A nemzet megmentője, a harmadik honalapító, na az is minden nap megírja a szíve baját, de szorosan a nyomában a másik nemzetmentő a Viktor is, annak a PRosai meg vidokkal bombázzák a nagyérdeműt.Hát az egyszerű polgár merészelne kimaradni ilyenből?Gyerekek...az illúzió, a nép ópiuma.Egészségetekre.

Úgyhogy ez a kis játszóház, ahova én a saját tyúksz*aros kis mindennapjaim benyomásainak hatására produkálom magam(jéé jellemző, hogy negatív jelzőként a mindenféle állatfajtákat mixelek össze a sz*r szócskával, ejjdekreatív ez a ferkó), sajnos nem szolgál infoval kis életem érzelmi, szexuális, és egyéb aspektusairól sem.Ezért is szűrű ez a székfoglaló itten a semmiben, mert ez a blog javarészt az én egom viháncolásából született filozofálások, dalok, versek és egyéb finomságok gyűjtőhelye lesz, ami nyilván igen nagymértékben szűkíti majd a hallgatóságot, de ez nem is baj, nem várom én senkitől, hogy szórakoztatva érezze itten magát, az se baj, ha legfeljebb 2-3 ember néz majd be ide mindennapi okosságokért.

Egyelőre ennyi, majd fejtem még.

Hogy amúgy mivan
Ezt kérdezték többen
Aztán meg néztek mikor
Mondtam mégsem ütöttem
Meg senkit akinek amugy
Kijárt volna régen
Valami kacifántos sugallat
Megoldás képpen

Ugye néha te is vagy így
a plafonnal ketten
A hangulatom kiült rám
Az arcomra kentem
De nem baj jó ez így
Van rajta lámpa
Esténként meg nappal néha
Ezzel fénylünk a világra

Nézzük a csőben ott van
Biztos a megváltás
Néha remeg kicsit mint
A bokorba a hányás
De nem kell félni mert
Ezektől nincsen elválás
Tudod mint napközbe szembe
Ha jön az elvárás

Aztán ha lefekszem jobb lesz
Képem lesz groteszk
Amit vágok ha eljön még ma
Mikor érzem h jó ez
Tudod mikor végül a plafonnal
Maradtok ketten
Én vagyok magammal
Te meg karmolgatsz csendben 

Meg végül is jó h itt
Vagy nekem nemtom
Szabad-e ennek örülni még
Tudod a lelkem beton
Abból van ja ne csodálkozz
Mikor formába öntöm
A katyvaszt magamból szépen
Figurázva a világra köpöm 

Meg közbe jó ez érted
Csak annyi a baj
Hogy én rájöttem stikába
Néz, mond meg hall
Bárki engem az egész
Rendszer van hiába
És semmit sem tud az se
Aki az egészet kijárta 

Meg milyen már az is
Hogy újabban érzem
Hogy nem is az a jó
Amiben mindig is hittem
Meg nem akkor van minden
A legnagyobb rendben
Mikor ilyen izéjó fílingbe
Oda vonatjegyet vettem

mondogasd:

Tudom hinni kellene
Elfogadni illene
Határok hatások leások
Mélyre most azonnal ha lépek
Lélek mélyre embert mérek
És kikerüllek magamban téged
Pedig te nem is kérted
De azt se, hogy mégse
Menjek már el melletted
Pedig különben is kelletted
Magadat nekem bennem
Emberemre találtunk ketten
Menjek maradjak legyek embere
Haragnak de tagadnak a hormonok
Melletted sohasem horkolok
Lélekfonál csak mit horgolok
Közben magam elé mormogok
De még most itt állok
Magamnak képzelek világot
Szebbet csinosat egyet
Rímesre szedem a kedvet
Pedig nem is volt érzed
Még az illatod ugye nem
Bezzeg én eltettem
Bennem jobb kedvű lettem
Minden reggel mannát ettem
Emléket vettem a polcról
Leporolni gyorsan a holtról
A tóról készült fényképes lenyomat
Lelkemben ott maradt csak
Nézem ott a kézben rá tekert
Orvosi gézben csöpögős mézen
Állt és csúszott a pillanat
Kértem de nem maradt értem
De hogy a holnapot megérem
Imákba nem mérem a szerencsét éppen
És hogy miért kétlem a jólétbe
Burkolt gondolat elmémbe
Választ nyög ködöt köp
Vagy csak lök előrébb egyel
Az élet nap mint nap tesztel
Gyerünk ne csak nézd vedd el
De jó mélyre tedd el
És várd hogy holnap reggel
Lesz miért kelni melletted
Vagy egyedül sem mindegy
Hogy kint egy csók vagy csak intett
A lány tegnap délután az utcán
Nézett furcsán hát még én
aki mióta várlak tanulsága légy a világnak
hogy virágnak lenni mezőn
kívánlak és kibírom kivárlak
míg jössz vársz mész égsz a napon
dologban vakon zsebemben vagyon
mindenem elfér a kezemben
gyere sírjunk kegyetlen
az egyetlen Isten feje is
fedetlen emeltem kalapot neki
kérleltem legyen okkal életem
ne szórakozzon énvelem aztán
maradt végtelen távol kacsintott
a Lucifer kéjesen most suttog
és nem agyal a lényegen...

 

 

Na te jó ég...utolért engem is ez a blogos őrület, Isten látja lelkem én aktívan ellenálltam egy darabig, de burjánzó egoizmusomnak gátat vetni kissé nehézkes. Lévén hajnali 2 van, mondhatni tökéletes az időzítés, hogy átfussam a kis írásaimat és idevágjak valami lazán jopofát...hát ugorjunk neki kedveseim, valami majd lesz...

csókotat mindenkit: czombi