Kezécssókom' mindenkinek ez egy ilyen mindenféle kis játszótér tele agyament és céltalannak tűnő okoskodásokkal, felböfögött világfájással és megváltó okfejtésekkel, mindez fűszerezve az én kis szösszeneteimmel, viduljunk emberek ollállá....
Keresés
Friss topikok
VI. láma őszentsége:
Na ez nagyon nagyon jó, ba52d meg! Télleg, őszintén!
Don't hanyag your blog! Én se! Let's bloggg! ;) (2008.11.19. 16:06)Mondogasd IX.
kiss ákos:
ne hanyagold a blogodat, kár lenne érte, érted, és értünk is... már, ha érted mire gondolok! :) (2008.10.23. 01:20)megfejtés hajnalfelé
czombi:
en sem vagyok egy egyertelmu csavo, de oszinten szolva fogggalmam se nincsen h ez mit jelent:) (2008.06.24. 01:12)annyira unom magam torkon szúrom folyton
CzB90:
Bravó! Le a kalappal! (2008.02.08. 13:33)bele a valahova
Megtisztelsz este átjössz a világot szidod és ráköpsz utána egyet mert így illik az éjszakán végig három üveg bor kicsi pálinka a leszakadó középosztály játéka közbe apu mosdik anyu főz a főtt krumpliról száll a gőz És mikor megunjuk hazamegyünk frissen mosott ágyban fekszünk a gazdaság ível felfelé lesz kenyér háromszáznegyvenér álmodunk szabadon furcsákat nagy pofont adunk a halálnak itt mindenki boldog csak az fog fájni mikor reggel a szalag mellé kell állni közömbös zsömle a szánkba megszáll a hír, hogy a bank az már zárva valaki kiabál nem hallja senki más elnyomja a megszokás meg a gépzakatolás hazamész villany van hébe hóba jön a hír valaki ölte a tóba magát mert nagyjából ennyi volt mondta túl jó volt az ember mivolta na ilyenek mennek itten folyamat nem kéne erőltetni ezt a vonalat de kérem nincs más mi népszerű sőt semmi nincs...ez így eléggé képszerű
Ülök csak nézek És nem kell már semmi se És gondolok érzek De nem szól már senki se És csak hobbiból félek Nem hiszek semmibe Csak létezek nem élek Vagyok a semmibe
És monológ:
Szólt valami ott bent el kell menni innen és tenyeremben elfér amit magammal kell vinnem
Megfakult már minden Az illatok, a színek Éjszakák és hangok hullócsillagívek
ez már csak valami Sosemvolt jólét játéka Valami életszerű álarc eltorzult árnyéka
Most már mindegy Ki lennék, jönnék de honnan Megállt az élet És a pillanat koppan
Magasztos képekkel Festek le egy imát És rózsaszínre rajzolom A régmúlt minden kínját
És egy jól irányzott viszlát Majd megoldja a dolgot Görbe tükröt fényesítek S ő tompítja a gondot
Már nem melegít régen A feslett nők ágyéka Fekszem nap és éj között Mint rágott csont a tányérba
Húzz erre a csontra Egy új ruhát egy tisztát, Elég évig itta szívünk A város minden piszkát
Oh el kell menni Csak húzni el a francba Angolosan csendben Vagy ordítva az arcba
Integess szépen Nézd mindenki kalapol Nem kérdik merre mész Irány a valahol
És csak ott lesz az otthon Hol érzed, hogy mész haza Mikor már érzed a tavaszt is És felszív az éjszaka
Szemünkre ül valami Régi tegnap büszke bája Vállakon sok csendes Emlék szürke szárnya
Az élet már csak ilyen Minden percben változik Az elmúlt néhány szép év Most kamatostól távozik
Magával visz belőlünk Egy mosolygós kis csókát Lányok furcsa lehelletét Szájuk puha csókját
Farzsebekben álmaink De közben elmúltak az évek És a legmakacsabb dolgok Mégiscsak a tények
Mondják lesz még tavasz Csak bírjuk ki a telet Meg persze vihart arat majd Ki jókor veti el a szelet
A szemünk mégis csak csillog S a lélek magának vinnyog Már nem rémlik mitől is félek Ez is öröm mégiscsak élek ’hinnye jó is ez tényleg! Valami elveszett s oly régen nincs meg
Apáink Anyáink megannyi féltés Szárnyak szabadon és ezernyi lépés A sors az élet sok szaros kis kérdés Ne félj…az egész csak félreértés
Zsebre rakunk mindent az illatot, a fákat konzerv szagú emlékeket szebbnek gondolt mákat
a tüzek színét, hangodat az első közös kortyot egypohárból ami úgy facsarta a gyomrot
Batyuban minden Ne nézz már hátra Arccal előre S olvadsz már a tájba
Félmegoldás cigaretta Felejtsd hát a gondot 20 év eltelt s mindez mire Erre varrj hát gombot
Ígérj napot csillagot Egy gangot régi nyárral Fényt illatot hangot képet Csókot régi lánnyal
LSD-t meg kokaint Sok sok mocskos képet Kifekszem az asztalon És irigyek a székek
Ui.:
Mi van a szemekben Ha az érzés már elszökött? Mi fér a lelkekbe És mi van az arc mögött?
Nincs már mit tenni Nézd hogy fekszik a nap Aranyban fürdik A kevés mi megmaradt
Volt egy srác Itt feküdt naphosszat A csillagokat várta Azok meg űzték a gondokat
Közvetlen mellette Álltunk mi és csak néztük Kezünkben az italok És azt a dalt énekeltük
Az a lány a végén integetett, a hajában virág mosolygott de tudtuk eztán megfordul a világ
Nincs min veszekedni Nincs kit cseszegetni Mondd hát el mit keresünk itt Mondd hát kinek hazudtunk s mit De legfőkébb mondd el most hova Legfőkébb rögtön de leginkább soha
A háztetőkön ültünk Onnan néztük az egészet A falakat a várost s szívünk Mint öleli a szerető enyészet
Aztán a régi szoba hol A szálak egybefolytak És végül a válaszok Egész máshol voltak
Lesétáltam utoljára Hideg volt, már későre járt A többiek már messze voltak De jól hittem mégis megvárt
Hajában a virággal Mosolygva nézett S súgta végre a titkot Kár hogy már elkésett
Nincs min veszekedni Nincs kit cseszegetni Mondd hát el mit keresünk itt Mondd hát kinek hazudtunk s mit De legfőkébb mondd el most hova Legfőkébb rögtön de leginkább soha
(Dobd csak Dobd hát a tüzet Mégegyszer nyakamba A szemekben látom A szívekbe zárom Mind csak ezt akarta)
Valamit mindig is vártál Isten és szégyen egyaránt voltál Parfümöt könnyet egyaránt hoztál ezt hoztad vagy loptad mindegy...
És közben bármerre mentél, És ilyet meg olyat egyaránt tettél, Halni és ölelni egyaránt mernél, az már valami csak értené valaki...
Mindenki nézte De senkise lát már Mindenki kérne De senki se kap már Mindenki hallja De senkise szól már Mindenki élne De senkise hal már Mert mindegy hogy szent vagy ringyó vagy akárki is volnál
Élni vagy túlélni Lépni vagy haladni Szeretni, akarni, Sebeket vakarni, Hangokat hallani, arcot el takarni, érzést meg zavarni, töményet nyakalni, hinni és vallani, hogy embernek maradni mégiscsak valami...
Ha kérdezték és te válaszoltál, Ilyet meg olyat egyaránt mondtál Korrekt és ellenség egyaránt voltál, kevés vigasz a magad igaza...
Mint érzések között a torlasz, sorok közt és mellett egyaránt olvass, Fényt vagy csak döntést egyaránt hozhass, mihaszna maszlag...
Mindenki érti De senkise ért már Mindenki hiszi De senki se áld már Mindenki bólint De senkise szól már Mindenki segít De senkise véd már Mert mindegy hogy mostoha vagy próféta vagy akárki is volnál
Élni vagy túlélni Lépni vagy haladni Szeretni, akarni, Sebeket vakarni, Hangokat hallani, arcot el takarni, érzést meg zavarni, töményet nyakalni, hinni és vallani, hogy embernek maradni mégiscsak valami...
Lépkedünk a nyomokon Kávéfolt egy paplanon A napsütés a nyarakon Na igen...elborít a vagyonom
Reggel felkelek Mert azt mondják jó így Csak csavarj a hangerőn Nem baj ha torzít
Ez már így marad Mindegy mit teszek Még mindig olyan vagyok Amilyen mindig is leszek
Téged pedig régen láttalak te csak mosolyogtál persze De vajon mikor volt már nem fáraszt az emlékezés terhe
Igen emlékszem rád Megvolt a számod De te hiába túrod a zsebed az enyém régen nem találod
Sosincs késő de csak a végén fogsz vallani Leszel pont mint mások De is ez is valami
És most viszlát mer Nincs tovább Majd keresel mással más hazát Ejj de rossz így Az angyalát
De ha az élet pofoz kelj felj Mindegy kivel fekszel Mindenkinek tetszel Mert te vagy az az ember Aki hiszi az élet kegyes lesz talán De…nem ment fel hogy hülye vagy Nem ám
És most nincs itt Majd lesz még mással Egy pohár mélyén A nagy világgal Egy üveg mellett békében lesz álmok közt egy régi lánnyal
Kap majd hozzá angyalport Angyalporhoz üveg bort Mert ő az angyalokkal jóban volt Csak kiutálták mert Azt mondta, hogy nincsen messze És nincsen távol Az oly jó isten jóvoltából Minden rendben csak te nem látod De amúgy mind ezt akartátok
És most mindenki azt hiszi Hogy a másiknak könnyebb most még mindenki dönthet de az ajtón már az élet dönget
Fáj a hátad és ég a szemed Mindenki meri csak te nem mered Mindenki érzi csak te nem érzed csak az ösztön késztet ezt még lépd meg
S mert onnan magasról, Hol ti mindannyian ültök Oly tiszta és fenséges az egész. Minek okán te ily határozott Fitymálással szórhatod utolsó keneted Erre az öntudatra ébred Fogyatkozó fogyasztókkal Töltött raklap rengetegre. És mindezt elégedett mosollyal Honorálod önnön tükröd előtt Valahol az Isten háta mögé bújt Önmagadban, akárcsak Vorosilov Ha éppen elvérzett egy hadtest anno. Hogy egy fentebb stíl nevében Ugrálsz valami magadnak kreált ranglétrán felfelé még csak csak rendben volna persze beszélhetnénk erről is. De legnagyobb problémánk mind között Hogy ugyanabban a szarban ülünk barátom S, hogy romantikus, lassú nyugalommal igyekszünk is megfulladni benne. Különbség, hogy én mindezt olcsó cigarettafüstbe burkolt röhejjel nyugtázom itten napra nap míg te hexameterbe fonva motyogsz a semmibe mindenséget nagyjából. Mindez nagyszerű, s predesztinál Hogy magasan ülhess, s velem Albérletáraknál többről ne ragadtasd Magad, de így a végére azért Megsúgom neked, hogy a barokkos Körmondat és hármas hasonlat Párosodása köddel és ütemmel Sajnos nem elég, hogy megúszd mindezt.
a reggel még rántottás de délben már károgás és estére pár fogás egy füstbe bújt vallomás
hogy
puha haj kés villa füst szag és szempilla száraz bor tequila szánkat majd megnyitja nagy kérdés kis nyitja ágyamban ringatta álmomat altatta mindenem itt hagyta a bőrömbe itatta de párnámon illata és ez jó.
Az ég meg csak szürköl te meg úgy aláfekszel integess az angyaloknak lássanak még egyszer
aztán ha felkeltél igazítsd a hajad keress bélést bánatból és tömd ki vele magad
és hogy az élet így vizitel késekkel meg borokkal ne remegj mert felesleges ez együtt jár a korunkkal
csontot a kutyának bélést a bánatnak töményt a léleknek s jó bort a halálnak látod az egész csak ennyi növessz szélesre szárnyakat mert nem véd meg semmi sem emlék sem varázslat
az utolsó szó jogán még suttogd el elég volt fáj a torkod (rajta akadt) mit az élet eléd tolt
s mikor az ég majd épp nagyon kékes lesz s mindenki bőszen fogadalmat tesz
és hisz is benne, keresztet vet valami jobb világról életcélról mindenki csak bólogat majd csak azt nem érti mire célzol
csontot a kutyának bélést a bánatnak töményt a léleknek s jó bort a halálnak látod az egész csak ennyi növessz szélesre szárnyakat mert nem véd meg semmi sem emlék sem varázslat
aztán jobb napokon néha érzed jó ez így csak nem ezt kérted s összvagyonod (nihil léted) mondd meg nekem kitől félted
Köhögés ébreszt rámszólnak hajnalban cigarettafüstöt érzek egy rejtett hajlamban kissé még korán van egy kis álom kellene kávét kér és rágyújt az üres szoba szelleme újfent itt az alkalom gondolkozni paplanban a kelő nappal egyedül szó tisztul az agyakban nem is rossz egy darabig a kávém jó erős gyomorgörcsöt formál bennem egy régi ismerős
illatokat érzel lógatod a lábad csendben vesd majd falnak a hátad az Istent szépen kérlelve áldjad hagyja meg emlékét az utolsó nyárnak
lassan beindul minden pólót veszek gitárt fogok kávézaccot nézegetek minden embert elátkozok eszembe jut ötletszinten kavarjuk fel az állagot jajj hogy mindig elfelejtem ez már régen más állapot kávégőz és cigaretta elrontott léptékek szembenéztek magatokkal ti sem ezt kértétek a pénzed meg a számlák a félreértések haszonleső jóbarátok szándékolt félrenézések
illatokat érzel lógatod a lábad csendben vesd majd falnak a hátad az Istent szépen kérlelve áldjad hagyja meg emlékét az utolsó nyárnak
emlékezős életérzés lányok egy erkélyen dobozokba dugdostam el minden emlékem a lejtőn meg a lendülettel ha kell majd, hogy állsz meg leköpködted mindenkid hát most önmagadat váltsd meg látom ám az arcodat s mint fegyveren a markolat mint fák törzsén a karcolat csak te hallod a hangomat hijj azért emlékszel cimbora az élet mégis csak egy iskola és együtt járjuk már annyi év óta és mindig volt idő néhány jó szóra
illatokat érzel lógatod a lábad csendben vesd majd falnak a hátad az Istent szépen kérlelve áldjad hagyja meg emlékét az utolsó nyárnak
- Hoztam neked kávét.Olyan egyedül üldögélsz itt. - Nekem? - Neked. - Miért hoz nekem kávét reggel fél hatkor az utcára valaki? - Régóta vársz? - Mármint kávéra? - ... (ráncolja a homlokát, ilyenkor olyan édes a mosolya) - Egen.Azt hiszem sokkal régebben mint illene. - Hol voltál eddig? - Angyalokkal sétáltam a körúton. - Errefelé nincs is körút.Legközelebb Szegeden találsz. - Miért?Angyalok vannak?De igaz is.Szegeden már volt ilyen is. - Milyenek? - Kik? - Hát ők.Az angyalaid. - Szeretnek.Amúgy fogalmam sincs. - Ennyi? - A legfontosabb dolgokat nem mondhatod el.Nem tudod. - Véresek a szemeid. - Meglehet.Évek óta nem alszom. - És az álmok? - ... - Mármint nem hiányoznak? - Már nem. - Voltak? - Sok. - Elég a cukor? - Elég. (kicsit magam elé bámulok, talán csak a fáradtság) Hol rontottam el? - Ha tudnád nem ülnél itt.És nem az lennél aki.Jobb így. - Gondolod? - Te is tudod. - És ezután? - Ha kérsz hozok még. (most én ráncolom a homlokom) - Jól esett, de elég volt.Inkább rágyújtanék. - Mihez kezdjek én most veled?Tudod, azt hittem, hogy sosem jössz már.Minden reggel lestelek fentről, hátha itt ülsz a betonon.Aztán mikor ma lenéztem, tudtam, hogy csak te lehetsz. - Miért mondod ezt most? - Te miért vártál eddig? - Mintha rajtam múlt volna...hisz tudod, mindig, mindenhol...Hiányzott a kávéd. (mosolyog, elnéz a vállam felett, kicsit színpadias, de jól áll neki.játszik a hajával a szél.) - Még soha nem kóstoltad a kávém. - Láttalak néha.A hajad.A vállaid.És az illatod...igen azt sokszor éreztem. - A hangod...néha éjjelente suttogtál.Olyan édes vagy félálomban. - Hogyne.Akkor most instant nirvana?Évekig köpködjük egymást a sorssal, aztán most ennyivel elrendezi? - Ne beszélj annyit.Tudod, a legfontosabb dolgok... (elnyomom a cigit) - Igen... - Na felkelsz végre? - Hozzád vagy hozzám? - Máshova. - Éppen ideje...
Minden nap így indul felkelek csöndben semmihez sincs kedvem elbújnék a ködben Mi mindig így kelünk a lélek csak egy felcser nincs hangulata élni viszketve ég valami sebhely pofonok jönnek mindegy hogy dühtől vagy magánytól megváltás nem lesz a féldecis pohárból giccsesen bújik bennem minden mit adtál egész éjjel fejtem végül miért nem maradtál de csak neked szól választ sose várva minden egyes mondatom csak a lényeget látva
nincs meg már semmi mi régen áthatott de 2 palack borba folytva néha láthatod szemedben fürdök lelkemen lábnyomod
csak egy mondat ez kéne nekem tőled hangod kisérjen hogy kardomba dőljek mindennap menni kell hivatkozhatok hitemre de újra és újra pakolsz nyomokat a szívemre És ha kinézek az ablakon az idő is nekem játszik esőcseppek gyűlnek de az üvegen a lényed látszik Aztán majd jönnek újak de valami marad néha még így van belém égetted magad
nincs meg már semmi mi régen áthatott de 2 palack borba folytva néha láthatod szemedben fürdök lelkemen lábnyomod
mondhatni mindent látok hol az emberből ember szavaim ellened érted öngyilkos fegyver minden szó és mosoly titokban rólad neked szólok mindig mindegy a holnap én is tudom jobb volna kimosni mint egy foltot eldobni mit magammal hordok hogy minden soromba üzenetet oltok nekem jó jöjjön a holtpont még egyszer egy estére feküdj és tegyél pontot a mesére
nincs meg már semmi mi régen áthatott de 2 palack borba folytva néha láthatod szemedben fürdök lelkemen lábnyomod
egyik szemem sír a másik csak néz vár rád percenként izzad egy kéz és mindenütt kereslek mindenhol várlak úgy teszek mintha semmi se bánthat eltettem minden fényképet már ritkábban rossz az utat közted meg köztem ellepte már a kosz minden sor mindenkié mégis személyre szól ez még motivál csináljam jól egyedül fekszem ébren vár minden reggel de itt leszek megvárlak ...tiszta fejjel
nincs meg már semmi mi régen áthatott de 2 palack borba folytva néha láthatod szemedben fürdök lelkemen lábnyomod
Minden hétvége ilyen süketek vagytok csak magam elé beszélek semmit sem hallok Másoknak jó így nem fogják kezüket azt hiszik megoldás eltakarják szemüket az a srác is ott kint eljátssza h jobb lesz de ha fáj neki valami revansot kin vesz vagy csak nézd magadat mondod majd holnap minden rendben lesz aztán mindig csak rosszabb én meg kihez szóljak ki lesz ki érti mit mondanék neked miért kell még félni
ez csak neked szól beint az élet de szívemről számon minden ennyi a lényeg
minden éjjel így telik saját levemben főlök mindent ami fontos volt a szívemben örzök és csak akkor vagyok elememben mikor a szemedben látom nem volt még nő ilyen ezen a világon ez erő minden reggel ez motivál ezért élek de amugy mindegy is régen nem félek mondanánk valamit bár senkise kérte ismerős az érzés ugye meghalnánk érte mennyien vagyunk így vajon izzadsz fosol keresed aztán végül csak állsz majd nem tudja meg szereted
ez csak neked szól beint az élet de szívemről számon minden ennyi a lényeg
ti is csak ültök semmiben az életet magyarázzátok aztán majd ha nem megy az öklötök rázzátok mondjátok rendben van minden aztán könnyekkel alszotok hangosan nevettek másoknak de elfordítjátok arcotok neked meg mit mondjak újra mégegyszer kérjelek szépen okultam más leszek meg minden szemed mégegyszer ennyit kértem körbeírok itt is mindent holott csak neked beszélek minden érzést szót hangom küldöm most felétek s hogy lesz elég a szó nem hittem sosem de mégis látnod kell egy vagyok neked darab szív én is elég a szó minden fájást félrevágva minden csontot lerágva kinek jó ez végül csak por lesz mindenem higgy nekem
ez csak neked szól beint az élet de szívemről számon minden ennyi a lényeg
Nem lesem már a csillagokat csak nézem illatát érzem egy lánynak és sejtem még várnak rám odakint többen de csak állnak csöndben cigiznek körben én meg csak nézlek a kezem meg ölben mennyi mindent szeretnék mondani beléd oltani néhány érzést megannyi féltést csendben ülj kérlek mint régen mert éppen most talán merem mondani talán fogod még hallani milyen más minden este és idegen a teste minden lánynak kik csak árnyékban láttak semmit sem akarnak s mégis vallatnak mi nem jó miért kell most újra kelned útra járni a régit dúdol egy ballada füledben dallama én súgom s te dúdolod megint az élet meg beint de most kussolhat túl sokat unszoltak elég volt ennyi most kéne még tenni idő van bőven ennyi még kitellik tőlem
igazából csak köszönöm minden volt s most hogy vége üljünk ki még egyszer a térre
lessük a az eget csendben mehet minden úgyse érdekel csak azt hallom ahogy bennem énekel
rólad szól minden dal veled hal és éled a lélek csak ennyi az élet veled fekszem és kelek mindent lenyelek akarom legyek és ez már valami hiányzik valaki ez minden mit mondani merek ettől lesz kerek minden nap és óra az ember mivolta látom állsz a szobában csöndben nézlek egész nap ezt vártam nem szólsz semmit nem kérdezek semmit mosolyogsz mindig a józanészt intik mértékre emberek de megállni nem merek csak várom mostmár jöhet minden halálom bárki bármit kérhet lenyeltem megannyi férget sokfelől éget az élet leszarom 20 évem hatalom a sebeket bevarrom nézlek még.megnyugtatatudathogyittvagyvakolatszívemenvégre.
az éjszaka csak az ördöggel kerek de igazán félni mégis csak melletted merek
mindent szart kibírok átlépek rajta van bőr a képemen gondolj csak arra ki voltam én ki mosolyt csókol még holtan is akár minden keserűre volt alkalom derűre emlékszem mindig s mégis ütnek most nap mint nap rég nincs már tapintat s ki simogat tapinthat sebet minden egyebet eskü semmi nem zavar de takarj be szemeddel had szagoljam hajad ez minden mit maradt bennem éltető erő semmi csak merő indulat mindennap itt mulat kéjesen zsiványul bennem mondom mindent lenyeltem simogass engem nézdd meg mi lettem minden tettem csak ezért hogy egyszer jöhess és tedd el zsebre Ferkót és ha megvolt korholj és szorongass üss és ringass szívemre szívedet teregesd könnyes pofámat kicsit még szeretgesd
(mert fekete a lélek ugrani ha mélyet nem merek mert félek lökj le majd kérlek és ennek az egésznek engem és téged választunk lesz tanulság végleg "csak utánad kérlek" egyetlen kedvesem késemet keresem ja már hátamba vágtad nem kell a bánat így a szép hogy miközben karmolgatsz a hajammal játszol s szívemnek dalolgatsz)
kissé megfáradtnak látszott az életbe belejátszott mindig minden lében kanál álattitűd mézesfonál
itt mindenki mindenkit ölelget az egész mint valami rózsaszín álom töltök még de igazából a reggelt várom aztán ha kel a nap mindenki léphet újabb csomagot cipel magában a lélek nincs élet így senki sem élhet a fékre nem léphet ha a húsig éget ez fog meg téged a sorsot ne féljed ennyi csak laza vagy látom minden gondolatod előre vágom jajj milyen egyszerű lenne ha mindez csak álom de meg nem állom kérdezni hogy ma mégis csak ennyi? ennyi volt lenni késeket fenni zsebbe emléket tenni lányokat lesni néha elmenni jóízűt enni félsz látom, kérdezd magad barátom héjj te ott bent ha kaparod magad felkelsz szétnézel látod a falat megannyi marad mind itt bent nekünk hát gyerünk bontsuk ki legyünk mások és majd határok ha nem lesznek ha szívet jó szót nem kilóra vesznek ha vállunkra mosolyért párat rávernek és talán engedik maradjunk örökre egynek arcunkra kedvet ha ragaszt öröm és fakaszt új forrást köbön de todmit én akkor is szembeköpöm
eső után napfény jön annyira várom napfény után eső lesz mindegy nem bánom
félelem lököm szép szemed töröm össze ez öröm nekem más sincs majd rám hints port megértem kort majdnem semmit jártatom a szám megér ennyit nekem minden megvolt nézhetem újra előttem van az Istennek útja vagy inkább a hídja nekem sohasem írnak vissza hát megyek egyedül legbelül csendben hegedül a magány ha menekül aztán meg kiterül bennem és kiderül talán hogy miért kell mennem tudod azt szeretem magamba ahogy magamat szeretem a könnyet mosolyba keverem és könnyedén nevetem ha szembejön ebbe a hülye kedvbe az élet sava borsa egy szóra se volna érdemes én tudom magamat gyúrom arra a napra mikor lesz rangja mindennek az összes ihletnek ami nem szólt másnak csak ennek a riherongy takony egy világnak nézzétek és ha majd értéket láttok szóljatok srácok én csak erre várok...
Hideg van még érzem meg látom A söröm melegszik hagyom had várjon ez ma már úgy is a sokadik lábnyom ami tapos a lelkemen én meg csöndben kiállom pedig sokan vannak mellettem mégis úgy volna jó veled most ketten
jóestét mondanék lévén este van ki is írták a tévén csak nekem nem szólt senki hogy egyedül lenni annyi mint kenni falra ördögöt mikor még jól pörgött a mókus kereke egye a fene de mit tegyünk ellene sok sör kellene meg minden hogy legyen majd rend itt bent és fíling fíl dö szánsájn közben a kátrány szárad a tüdőre csöndben súgd meg még mit vársz tőlem esetleg imát valami újabb melódiát elmondjam lesz olyan hogy kilát az ember a ganéból összvissz egy marékból jön majd az igazság csak közbe a vigasság elmarad vitassák az urak hogy jár nekünk akik mindig csak magunk leszünk csak könnyeket nyelünk és fényképet lesünk régiket bár ti még ezt is féltitek tőlünk kérded zavar a fejembe kavar hogy volt egy lány tavaly meg még előtte évekig mások mind lenyelik hogy inkább előbb mint utóbb lesz helyemen másik utód ne szarj be élvezi és az egészet tetézi hogy szerinte jobb így de nekem nem jobbít a helyzeten hogy csendben csak leshetem dejó nektek baze lesztek most álompár én meg csak szánom kár hogy ez maradt szívemen lakat neked is ember gyerünk ne menj el monddhát el egyszer legalább ezzel segítesz magadon én meg hallgatom hogy miért jut ilyen sors azoknak kik soha nem hazudtak talán csak maguknak egy hosszút nem aludtak véreztek kamuztak hitték hogy kitart még egy napig ricsajt akartak végül mindent el kavartak de a tanúság maradtak szokásos darabnak színpadán életnek gyomrokat béleltek sörrel töménnyel közhely volt lényeg ők mindig csak félnek míg a másik félnek ki elsétált mással ragyog a nap az egész egy táncdal én meg nézem s nem ütük pult szélére ülök csak hátha kevesebben látnak mikor elképzelem látlak még egyszer...
(kezemben fegyver életem éltem intenzív létem még most is féltem egyetlen emlékem és pofozom képem egyszer ébredek szépen semmit nem kértem csak ezt)
Jajj mondjad halljam ne csak halkan merd gyorsan mert asszed így jobb lesz kis buta mutat most nekem jobb utat mint minden kis picsa ricsajjal írja gép mögül bírja a festék meg nyomda ha osztósan nyomja érzi van gondja millió tonna vállán a súlya jaj anyám nem mossa a fölsőm az ujja összement újra meg a festék ha kenték szemüket bulira rámennek a tutira torkig ha bírja vagy mellre szívja szószerint díva érzi és tudja kezét meg fogja a srácnak ha dugja ez ám az élet de tényleg látjátok pajtások mint kint fán a hajtások úgy jönnek a lányok sorba állnak gépsorra majd néznek ha vérüket ontja a mindennap pokla aztán lesz neki blogja ahol a világra ontja ha szar és kibontja hogy te is értsd jajj mennyi kín komolyan az mint afaszom pont olyan rakat lerakat szarrakás gondolat az egész öntudat bent mulat bennünk tudja a lelkünk mér mutat ujjat középsőt hullat könnyeket múlhat minden nap ezzel vetkezz és vedd fell ugyanazt a halmazt te meg vigyázzá faszi így fogsz rábaszni mert nem volt még annyi hitetlen hitelben kiverten utcán hogy furcsán nézz mikor éppen kézközelben kéjesen fordítja kését hátadba mondja édesem de ez a baj hogy élesen tér el a valóság ahhoz képest hogy véres a képed te meg nem érzed amúgyse érted már régen az egészet nem pénzben méred de könnyekben de így sem megy könnyebben kinek jó ötletem sincsen meg amúgyse kajáld be mindegy már kivel hál az ember ha tettel is képtelen változót fényhozót végtelen de hinni meg kénytelen lesz nap még énnekem fejezd be várj mást megnyugvást cél élmény akarat vakarod faladat sikíts és magadat sikáld újra és újra gondold hogy jobbra érdemes az egész és értelmet kérlelhet mindenki hittel ennyi lesz hidd el aztán a többi meg mehet a levesbe a fene megette mindenestől ebből szemezgess és nyeld le a leveshez...
Ébresztő gyerek Megtévesztő lehet E hangulat, hogy indulat Néz ki a szememből Emberből ennyi olyannak Tedd ki bazmeg a lelked Hogy teljen a kedved jól Bennem hol veszett el a Türelem mi ügyesen Tompít bennem üresen Kongó emberből sokkból Van elég tedd csak ki eléd Hátha pumpálja beléd Ha szaggatod belét egy Csöppnyi jó szó volna Most jó valaki részéről De rím akad kedv apad Mi lenne emberek ha Zokogni nem merek Mert illetlen s megmered A hangulat bennetek Ismered a fajtánk régről Bányásztunk égről csillagot Nem hallod leszarod mégis Mondom láthatod úgy fáj És nem vár Zahirom lesz Már minden mozdulat egy Emlékből fent maradt Ködbedőlt pillanat Verem az asztalt nem Fogad az aszfalt be Közhelyes röhejes érzésnek Öreges de akkor is újra Lépek az útra a régire Tépjen csak még mire Végére érek és élére Állítlak téged félsz Vagy mész húzzál vagy Hozzál igazságot osszál Hogy végre értsem hogy Mégsem ok nélkül verem Az asztalt s közben könnyesre Szememet sírom sorokba Írom okot mit koholt agya A Ferinek de minek mindegy Halljam már mondd te is Ne csak én álljak egyedül Szótlan végre most ide gyűl Megannyi fregattnyi ok és Okozat elkészült a dolgozat Hajrá lendület mondd Tőlem hevülhet végre már Minden hangulat értsem meg Utadat miért rajtam keresztül Járod még egyedül s végül Mégsem csak úgy hevül Egyetlen ágyad engem meg Sokan megszánnak jaj szegény Szenved mint állat de én meg Csak magyarázom anyámnak Hogy mint mindig ha férfi Így járhat nekem megvolt minden Sarkikocsmás bánat de szállhat Még fény ha én állok majd Szembe és hajt a lendület a régi Ő meg csak nézi ahogy holdat Szakítunk holtnak tűntetünk Lelkeket büntetünk mi ketten Veled egyben kelve lettem én is Magamnak vertem az arcom Volt harcom nem kevés meg Mellé szenvedés jó elég kuss legyen Kicsit kedvesem beszélj mondd na Halljam a katlan alja miért nekem Kiváltság neked meg kívánság Műsor mikor láthatsz miközben Áthat a mocsok bűzös lucsok MondmegmonndelMIÉRT És hozd el kiért volt értelme Lépni túl hitelbe hagyni Remegni fagyni meg érte Pedig nemhogy nem kérte Még lenne szebb is a léte ha Éjjel nem kérne álomban még ne Menj el de a valóban csak Nézte miként csoffad össze Múltjának darabja s hogy jössz-e Nem kérdezte lökte hogy Dögőne meg érzi engem ő Ölne meg romantikus de mégis Érzem ezt én is mondd meg És jól gondold meg milyen így Ketten különben kedvem az Jó na lényeg súgd még meg Gyorsan mielőtt lépsz hogy Nyomor meg becsapott ajtó Után a hajtó mint erő és Lelkekben erdő mégis most Tényleg mi motivál téged Élni így külön talán lesz Különb minden attól, hogy Jajtól nem hallasz már s Határ nincs semmi mi régen Volt szépen monddmeg baszki Az ki lesz végül ki helyretesz S mindez csak lesz rekesz Rendszerben s rendbe tesz Vajon a hajnal ha hagyom Mondd meg nekem őszintén Nagyon sírsz néha a Balaton Parton….?
Itthon minden más Állomás emléket szül Örömtül körbe ül minden Barátok szólnak itt bent És állnak utamba kileng A karjuk miközbe halljuk Itthon vagy dejó feri vagyok Hello rég láttam a szemetek Más lett ez emberek sejtem Mit nem merek mondani Rejtjelek minden szemben Csillognak rendben itthon Vagyok ebben az egészben Más egészen illata a fáknak Más színe a szemeknek egész nap Vártak és hangját hallom Éppen egy lánynak régen nem Álmodtam magamat vádoltam Érte hogy nem láttam még Olyat hogy ég mégis valami Bennem amit tőle vettem Majd magamba tettem és ez Magyarázza minden tettem Szóval hallom most sőt Mondhatni érzem látni is vélem Vonalait a térben naplementés Éppen a határ ott áll lebeg A haja, nevet az alja az égnek Meséllek téged de minek már Látom megérkezett instant egy álom Libabőrrel állom mikor keze Fut végig a vállon enyémen Megértem magam engedi hagyjam Szememet lecsukni jé de fura Elhiszi nem kértem magam is Lemérem a helyzetet nem értem Csend legyen ezt kérem egy Perce most elértem a nirvanát Szemlélem…
Az ajtót néztem belépett szépen a sors volt vérben Térden rúgtam éppen Ennyi volt a vétkem kérem Kértem frankón nekem ne Vertem be szembe de Engedte egyetlen emberbe Sem bízok hitelbe hízok apámba bízok de Istenbe csak Aztán meg hívok legyen ébresztő lesz tévesztő álljá le még egy nő itt sorba verjetek orrba ebbe a korba büntetés volna csak nézni mennyi a néni ekkora módban arcodba toltam h itt minden éj ha hozzánk ér édesen nyög sőt kéjeset több és több üveg őt hozza dögszag csak nyomomba pénzt és életet halomba hoztam nektek mégsem kellett akkor most kéjben van végem vagy vétkem mit meséltem lesz akasztó zárás képpen néptelen térben na én még ott se fértem ennyit értem de hogy féltem volna egy pillanat csak mint elmaradt jó szó kéne kúszó lapos módon jönne és csak csendben megtörölne kéne mi kéne még egy ebédre való…többre se
Piff pörögj jó öreg Körökbe fond a kedvet Ezt az egyet nekem még Ma légy az enyém utolsó Vigasz szó minden jó innen Hó arra gyere ki játszani Ha van merszed az embert Próbálni ha benned van okádd Ki akármi lesz úgy is elővesz Nincs megállás belőle én Lennék belőve de akkor ki Flashelt előre az akarat előtte Ott maradt előtte meg állni Nem várni gyenge volt Akárki tudja megeshet a Sors megleheshet közben Ne félj ölben tartom a kezed De eszed legyen karolj csak Nyugodtan magadban is jobb Lesz ilyenkor emlékszel Milyen volt remegni magunkba Temetni ami fájt tegnap nyakunkba Máshogy ég ma egy fokkal több A jobb csak vedd észre nem Vihog itt senki mert látni Engedi a világ őket is terád De nem kiváltság tehát neked Sem befosni ha jön a teremtés Virága szembe az úton és Teremt mosolyt orcádra a Mennyeknek országa Mennyien vagyunk itt sokféle Formába kezet fogunk és Bízunk az Orbánba de szólok Bár lógok sokat magammal de Fáról angyal dalt hallok és Anyámmal feleselek marok ma Magamra sebeket dalok és szagok Illatok anyagok agyagos aranyos Voltam arcot mostam látod Egyedül mégis rád találok ma Nyugalom elhagyom én is De még így is jobb érzed már Ugye ha eggyel odébb áll A biztos és sikamlós önérzet De jobb lett a közérzet érted Ennyi csak ennyi és mennyi idő Tengernyi tudom hallgass még Faithlesst és lesd hogy fény lesz Öcsémnek szemébe ha lányokat Les csendjébe egy estének mikor Az eszmélet kéz a kézben tenyészet Piával a szívben a hiánnyal De a hibákkal nézz szembe és Más lesz pipálva egy lista aki Merte és emelte egyel a tétet Máshogy látja a létet értelmet Téged engem meg féket a gázhoz Valami áthoz erre az oldalra Ahol már van oltalma az Istenek Pihennek mégis leintenek Pacsizunk sokan szívem meg Dobban újabban jobban kívánlak Mint bármikor imádlak talán Minden más ennyi volt imám Látott valaki engemet bennetek Ez már jó én mondom emberek…
